Az első terhességi vizsgálatra
az első vérzéskimaradás után két héttel, a második vérzéskimaradáskor, vagy
a terhességi teszt pozitív eredményekor tanácsos jelentkezni. Az orvos
megállapítja a méh helyzetét, nagyságát, ebből következtet a terhesség
korára is. Hüvelyváladékot, kenetet vesz az esetleges hüvelyfertőzések
felderítésére, illetve a daganatos betegségek felismeréséhez (rákszűrés).
Laborba is elküld, ahol vizeletvizsgálatot készíttet, hogy megbizonyosodjon
a terhességről, valamint, hogy megállapítsa, a cukor- és fehérjeszint nem
túl magas-e, és vérvizsgálatot, hogy megállapítsa a vércsoportot. A további
adatokat általában a védőnők rögzítik, s feljegyzik a Várandós kiskönyvbe.
Jó tudni a korábbi, illetve gyerekkori betegségekről, műtétekről, az apa,
vagy anya családjában előfordult örökletes betegségekről, vagy egyéb
lényeges körülményekről (cukorbetegség, vérzékenység, ikerterhesség). Az
utolsó vérzés ideje nagyon fontos adat, mivel ebből számítják ki a szülés
várható időpontját. A kismama testsúlyát minden alkalommal feljegyzik,
amikor a védőnőhöz kell ellátogatni, ez általában az orvos által adott
időpont előtt ajánlott. A várható értéktől való eltérés kóros állapotra
figyelmeztethet. Az orvos a magzati szívhangot is minden alkalommal
meghallgatja.
A terhesgondozásra általában havonta
hívják vissza a kismamát, a terhesség vége felé egyre gyakrabban, az utolsó
hónapban hetente. Minden alkalommal vérnyomásmérés, testsúly (ezeket
általában a védőnő végzi pár nappal korábban), esetleg vizelet-, és
vérvizsgálatra. Az orvos állandóan vizsgálja a méh helyzetét, nagyságát.
Az ultrahangos vizsgálatra többször is sor kerül a terhesség
folyamán. A speciális vizsgálófejből sugárnyalábot irányítanak a kismama
hasába, a különböző keménységű rétegekről visszaverődő hanghullámokat
képernyőre vetítik. Így láthatóvá válik a méhben fejlődő magzat. A vizsgálat
által meghatározható a magzat kora, méretei, kiszűrhető bármilyen látható
rendellenesség, meghatározható a méhlepény helye, állapota, kimutatható az
ikerterhesség, pontosan rögzíthető a magzat és a méhlepény helye,
magzatvízvizsgálat előtt.
Az AFP vizsgálatot a terhesség 16. hetében végzik, az anyai vérből.
Az alfa-fetoprotein (AFP) fehérje megjelenése elsősorban terhességben, de
egyes daganatok, betegségek esetén is jellemző. Magasabb AFP-érték
ikerterhességre, ritkán kóros terhességre utalhat, de az esetek 80
százalékában teljesen normális terhesség esetén is előfordul. A vizsgálat
célja, hogy egy esetlegesen magas AFP-szint esetén további vizsgálatokkal
kizárják, vagy bizonyítsák az eltérést (pl. nyitott gerinc). Ha a magas
AFP-érték eredetére az ultrahangos vizsgálat sem ad magyarázatot,
elvégezhető a magzatvíz vizsgálata is (amniocentézis).
Az amniocentézist (magzatvízvizsgálat) a 16. és 18. hét között kell
elvégezni. A hasfalon átvezetett tűvel mintát vesznek a magzatvízből, amiből
biztosan megállapíthatók bizonyos kromoszóma-rendellenességek, pl. nyitott
hátgerinc. Előtte ultrahang-vizsgálatot végeznek a magzat és a méhlepény
helyzetének meghatározására. A vizsgálat minimális mértékben mégis növeli a
vetélés kockázatát, ezért nem végzik el minden terhes nőnél. Az eredményre 4
hetet kell várni. Leginkább 35 év feletti nőknek javasolják, mert ekkor már
nagyobb a kockázata, hogy a gyerek Down-kóros lesz. Továbbá kismamáknak,
akiknek a családjában előfordult Down-kór, nyitott hátgerinc, vérzékenység,
vagy izomsorvadás, akiknél a szűrővizsgálat magas AFP-szintet mutat,
kismamáknak, akik már szültek fogyatékos gyereket.
A CTG (kardiotokográfiás) vizsgálat egy ultrahangon alapuló műszer, amely
olyan érzékeny, hogy a 10-12 hetes embrió szívének lüktetését is érzékeli,
és a szívmozgásokkal egyidejűleg hangjeleket ad. Ez a hang fizikai úton
létrejött zörej, nem a baba szívhangja felerősítve.
A Hepatitis-B vizsgálatát minden terhes nőnél elvégzik. A vizsgálat
eredménye legyen a kismamánál a szüléskor, másképp megkezdik a baba
gyógykezelését a Hepatitis-B ellen!
Szeméremcsont-fundus távolság
Genetikai vizsgálatokat, ismert
családi kromoszóma-rendellenességek, vagy előző,
kromoszóma-rendellenességgel született gyermek esetén, illetve a 40 év
feletti anya korára tekintettel végeznek. Korábban ennek egyetlen módja a
magzatvízből nyert sejtek tenyésztéséből végzett kromoszómaelemzés volt, a
terhesség 16. hete körül. Ma már a 9.-10. héten, a kialakuló lepény
területéről vett szövetminta preparálása után képet kap az orvos a gyerek
neméről, kromoszómaképéről, illetve az esetleges rendellenességekről.
P
a r
t e d l i